BÜNTETÉSRE KONDÍCIONÁLVA

BÜNTETÉSRE KONDÍCIONÁLVA

A hibáért, baj okozásáért büntetés jár. Mindig is az járt.

Leverted a virágot? Nincs TV.

Rossz jegyet kaptál? Szobafogság.

Nem fogadsz szót? Jön a fenekelés. Vagy rosszabb.

Ennek az egyik része, hogy a szülő a saját fájdalmának éli meg ha a gyerek valamit “nem jól” csinál. A fájdalomnak pedig ára van, és ez így megy évszázadok óta.

Ha én azt látom, hogy a fájdalomra való reakció a büntetés, akkor természetes, hogy én is így cselekszem automatikusan. Párkapcsolatban pedig hatványozottan.

Ha a másik (főleg akaratlanul) fájdalmat okoz, akkor teljesen jogosnak érezzük, hogy akkor visszaadjuk. Nem nagyon erősen, de azért ott van. Hidegség, sunyi beszólások, érdektelenség, szeretetmegvonás. Honnan tudnánk, hogy lehet máshogy, ha sosem láttuk máshogy?

kisgyerek kinéz az ablakon

Nagyon nehéz kikerülni ebből a játszmából, mert sokszor nem is vesszük észre, ha valami rosszul esett, a hidegségünket és a szeretetmegvonást pedig még ennél is nehezebb detektálni. Pedig a testünk reagál rá, nagyon is hangosan.

Rettentően nehéz volt beismernem, hogy én is büntetek, ha valami fáj. Ha ezt láttam gyerekként, akkor szinte nem is lehet más a reakció. De már tudom miért, és még ha nagyon csábító is lenne beszólni a másiknak, már nem akarok több fájdalmat okozni. 

Nyomógombjai mindenkinek vannak, de a legtöbb esetben közel sem az az okozója, akinek gondoljuk, hanem csak a kiváltója. Ettől függetlenül a dühöd teljesen helyénvaló, viszont gyakorlással lesz lehetőséged választani, hogy hova irányítod. 

This Post Has One Comment

  1. Hi, this is a comment.
    To get started with moderating, editing, and deleting comments, please visit the Comments screen in the dashboard.
    Commenter avatars come from Gravatar.

Vélemény, hozzászólás?